2018.08.14.
Marcell

A 44. gyermek – Könyvkritika


Azokat a könyveket és filmeket kedvelem leginkább, amelyek igaz történeteket mesélnek el. Ezekben a sztorikban az a legdurvább, amikor egy váratlan és hihetetlen fordulat vagy cselekmény hasítja bele a tudatunkba, hogy ez valóban megtörtént, ilyenkor alig lehet feleszmélni, hogy embereknek miken kellett keresztül menniük.

A 44. gyermek című, Tom Rob Smith krimi is ebbe a kategóriába tartozik. Hangulata szinte minden pillanatában nyomasztó, a légkör már-már fojtogató. Sorsok, hazugságok, könyörtelen diktatúra a sztálini Szovjetunióban. Az biztos, hogy egy ilyen hangulatú könyvhöz kell egy nyugodt lelki állapot, és még így is a felkavaró sorokat olvasva elkerülhetetlen a lehangoló hatás. Aki már a filmet is látta, az már tapasztalta, hogy a Tom Hardy főszereplésével készült A 44. gyermek c. mozi mennyire szürke és elkeserítő. Minden momentumában ott a szomorúság, a gyötrelem, ami a könyvben sokkal erősebb.44gyermek-koenyv“A nevelőintézetben eltöltött első két évben Varlamot egy ágyhoz láncolták, ahogy egy kutyát szokás kötni az udvarban egy fához. De széles vállú, erős gyermek volt, és makacs természetű. Néhány hónap alatt annyira megrongálta az ágykeretet, hogy ki tudta szabadítani magát a láncokból, és megszökött.”

A legerősebb idegzetet is padlóra küldi ez a történet. Ugyan nagyon lassan indul be a cselekmény és több minden történik, míg eljutunk a krimi jellegét erősítő momentumokhoz, de minden egyes apró részlet fontos. Megismerjük a szovjet társadalom viszonyait, félelmetes képet kapunk a titkos rendőrség hatalmáról egy kegyetlen világban, ahol vadásznak emberre, állatra, gyerekre egyaránt. Ebbe a rideg valóságba csöppenünk és nem szólhatunk egy szót sem. Az emberek félnek, inkább elnyomják az igazságot. Senki nem mer szembe szállni egészen addig, amíg történik egy brutális gyermek gyilkosság. A lelkiismeretes Lev Szteypanovics Gyemidov kapta a megcsonkított gyermek ügyét, amit balesetnek állítottak be a fejesek, mert hát Sztálin országában nem létezik bűnözés. A szülők nem tudtak belenyugodni fiúk elvesztésébe, a helyzetet bonyolította, hogy mindenhol azt hangoztatták, hogy gyilkosság történt. Míg az állambiztonsági szerv úgy tudta be, hogy egy felelőtlen gyerek játszott a vasúti síneknél, amiből tragédia lett, addig Lev próbált elmélyülni az ügyben, amivel saját magát is veszélybe sodorta. Lev ráébred, hogy MGB-nyomozóként rossz dolgokat tesz, balesetté nyilvánít egy gyermekgyilkosságot. Embereket félemlített meg és a halálba küldte őket, csupán azért, mert egy olyan rendszerben hitt, amely tele volt hazugságokkal. Kezdetben hallgat feletteseire, akik mihamarabb szeretnék eltusolni az ügyet, de valamiért mégsem hagyja nyugodni őt a dolog, aminek az lesz a következménye, hogy őt és feleségét száműzik Moszkvából vidékre. Ott a helyi rendőrséggel próbál együttműködni Lev, miközben újabb gyilkosságok borzolják a kedélyeket.

“Feladta, kikapcsolt, éppen úgy, ahogyan egy gép. A halál oka: a reménytelenség, a túlélés iránti teljes érdektelenség, vagyis ez a férfi nem látta értelmét, hogy megpróbálja túlélni. A testét egyszerűen kidobták a vonatból, legurult a vasúti töltésen, és eltűnt szem elől.”

Az író kíméletlen pontosággal vázolja fel a valós eseményeken alapuló történetet. Egy olyan kőkemény világot, ahol az igazságnak nagy ára van, ahol a népet egy olyan hatalom nyomja el, amely a terrorral ér el mindent. A könyv első felében a szereplőket és a társadalmat ismerjük meg, majd elénk tárul a durva gyilkosságok sorozata. Ekkor indul be igazán a cselekmény és egy könyörtelen, de izgalamas nyomozásba keveredünk, amiben a kor egyetlen, magányos hőse, mindent feláldozva száll szembe, hogy véget vessen a brutalitásnak. Az embertelen cselekmények és a lélekfacsaró stílusa ellenére is érdemes végig olvasni a könyvet. Amíg mi még csak elképzelni sem tudjuk, hogy milyen lehetett egy ilyen szörnyű világban élni, úgy sokan ebben nőttek fel. Kiváló és emlékezetes olvasmány!

Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Fordította: Saliga Zsuzsanna

Kiadó: GABO, 2013
2990 Ft

Értékelés: 10/10