2019.07.16.
Valter

Viczián Viktória: Az első és legfontosabb dolog, hogy önmagadnak felelj meg! (interjú)


Raphaelle Giordano, a francia írónő sikerkönyvei kapcsán tartott beszélgetésen sztárok osztották meg véleményüket arról, hogy a boldogságot hogyan találták meg. Viczián Viktória, a 2017-es Miss World Hungary közönségdíjasa és I. udvarhölgye januárban lesz 22 esztendős, de bőven volt miről mesélnie. A gyönyörű modellel egy nagyon kedves és jóízű beszélgetésben volt részem és őszintén szólva nem bántam volna, ha ennyi idősen én is legalább fele ilyen tudatos és határozott lettem volna.
Nagyon fiatal vagy, mégis sokkal érettebb vagy a korodnál. Te hogy látod, mi ennek az oka?
 
– Néha bánom azt, hogy nem voltam úgymond kisgyerek sokáig és nagyon hamar fel kellett nőnöm, mert szappanoperába illő dolgok történtek az életemben, amikről az ember azt gondolja, hogy tényleg csak a filmekben léteznek. Viszont egy nagyon erős nő lettem már nagyon fiatalon, és néha úgy érzem, hogy van egy fal van előttem, hogy megvédjem a családomat és a barátaimat. De sokszor hiányzik az az oldal, hogy egy kicsit csak én is játsszak, egy kicsit elforduljak és ne ennyit dolgozzak. Már 14 éves korom óta dolgozom, de az iskolákat ugyanúgy elvégeztem. Viszont az értékrendemet szeretném megtartani, hogy mindent elérhessek, amit csak tudok, de néha a játékosság hiányzik az életemből. Alapvetően nem bántam meg, hogy az életem úgymond nehezebb volt, mint az átlagnak, mert egy szerető család áll mögöttem, semmiből nem szenvedtem hiányt és felnőttem. Azt érzem, hogy az élet nem tud úgy meglepni, hogy én attól összeessek.
 
Tudatos vagy és tisztába vagy az értékeiddel. Mikor és hogyan alakult ki ez nálad?
 
– Már 12-14 éves koromban hoztam tudatos döntéseket és tudatosan kezdtem a beszéddel is foglalkozni. 3 éves voltam, amikor először álltam színpadon és akkor volt az első interjúm is. Mondhatni 12 éves koromig ellébecolgattam, aztán jött egy tudatos váltás. Azóta folyamatosan építgettem magam. Bár a gimnáziumi éveim alatt hoztam egy viszonylag rossz döntést, mert szülői befolyás alatt voltam. Mindig volt agyam a matekhoz és emiatt elengedtem a színészetet, ami akkoriban nagyon érdekelt és végül úgy döntöttem, hogy a reál irányba megyek, amit később megbántam. Hiába voltam sikeres benne, hiába nyertem matek versenyeket, de nem ugyanaz a jó érzés volt, mint amikor kiálltam a színpadra és előadtam magamat. Sokszor vágták a fejemhez, hogy a matekból jobban meg lehet élni és a színészetből pedig nem, hiába szeretem azt jobban. Ekkor mondtam azt, hogy nem érdekel, mert én ettől vagyok boldog és tudtam, hogy keresnem kell valamit, amivel ki tudok törni. Ezután indultam először szépségversenyen és sikerült is a dolog, hiszen hoztam koronát, legszebb mosoly címet és közönségdíjat is. Ez a fejjel a falnak típus vagyok, de azt csinálhatom, amit szeretek és boldoggá tesz.
Sokan úgy vélik, hogy a szépség nem jár együtt az okos jelzővel. Te ezt hogy tudod kezelni? Mennyire akarod megmutatni akár a követőidnek, hogy van sütnivalód?
 
– Nem görcsösen. Az a lényeg, hogy én azt szeretném, hogy az emberek megismerjenek jobban. Például a mai napig meglep, amikor oda jön hozzám valaki és közös képet kér és én köszönöm meg, hogy de aranyos vagy, hogy ide jöttél hozzám egy képért. Mindenkit emberként kezelek és magamat is a földön tartom. A barátaimtól is mindig azt kértem, hogy inkább adjanak egy sallert nekem, ha úgy érzik, hogy elszálltam, de ilyenre szerencsére sosem került sor. Nehéz egyébként, mert amikor a kommenteket olvasom és ha negatív visszajelzést kapok, akkor egyből elkezdem magam degradálni és ez az, amit nem szabad. Néha azért egy-egy kommentre próbálok frappáns választ adni, amivel inkább meghökkenteni szeretném az illetőt és nem durva lenni. Hiába gonoszkodik valaki, a kedvességgel kizökkentem őt és ez a legjobb szerintem, mert nem dühből reagálok, hanem szeretettel, amivel megváltozhat az ő véleménye is.
 
Ez egy jó hozzáállás. Szerinted mennyire tud ez valóban hatásos lenni?
 
– Volt egy elképesztő negatív komment, mindennek el voltam hordva, aminek lehetett. Probléma volt az, hogy lombikbébi voltam, az is hogy szépségkirálynő voltam és hogy én hogy kommunikálok…stb. Írtam az illetőnek egy privát levelet, amiben elhívtam őt egy közönségtalálkozóra és hogy nagyon nagy szeretettel várom, hogy megismerjen. Azt reméltem, hogy ha személyesen találkozunk, akkor megváltozik a véleménye. Eljött, de nagyon nehezen jöttem rá, hogy ő az, de számítottam rá. Sasoltam, hogy vajon ki lehet az és a sarokban ülő legfélénkebb volt az. Én mindig figyelem az embereket és aki a legfélénkebb, ahhoz megyek oda. És el nem hiszed, de onnantól kezdve a legnagyobb rajongóm lett. Mindig van pozitív példa. Persze van annyira rosszindulatú komment is, amire már én sem tudok mit reflektálni, így kedvességgel, türelemmel és szeretettel próbálom kezelni ezt a dolgot.
Raphaelle Giordano A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van című könyve nemzetközi bestseller lett, és megjelent új regénye, amely Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni címet kapta. Olvastad az előző könyvet?
 
– Anyukám olvasta és ismerem a könyvet, tudtam milyen a felépítése, hogy az emberek hogyan legyenek boldogok és mi az üzenete. Rengeteg ilyen könyvet olvasok. Nehéz kiemelni akár egyet is, de ha van időm, akkor előkapok egyet és akár a kádban olvasok egy kicsit vagy ha éppen utazom. Raphaelle Giordano könyvéből például a “béka rangsort” (békák versenyeznek és minden béka elbukott, aki hallotta a negatív megjegyzéseket, kivéve, az a béka, amelyik nem hallott semmit, mert süket) emelném ki, hogy ha az ember befogja a fülét és nem hall meg dolgokat, akkor sokkal sikeresebb lehet időközönként. Hihetetlenül igaz és ezen nagyon jó lenne változtatni. Azt gondolom, hogy az első és legfontosabb dolog, hogy önmagadnak felelj meg! Onnantól kezdve ezt a fület úgy nyitod és zárod, ahogy te akarod.
 
A férfiakra kevésbé jellemző, hogy ilyen jellegű könyveket olvas, viszont a beszélgetés során említetted, hogy a párod szereti ezeket a könyveket.
 
– Ő nagyon nyitott, figyel a külvilágra és én is sokat tanulhatok tőle. Annyira befogadó és kíváncsi. Fontos, hogy érdekeljen a másikról bármi, mert kíváncsi vagy rá. Ő tanította meg, hogy a falakat hogyan tudom lebontani magam körül.
Szerinted van arra esély, hogy egy teljesen zárkózott ember nyitottabbá váljon akár egy ilyen könyv hatására?
 
– Ez az élet csodája, ha valaki erre rájön. Én apukámmal vagyok így a mai napig. Anyukám próbálkozott azzal, hogy vett ilyen jellegű könyvet vagy cikkeket ragasztott ki, hogy lépten-nyomon találkozzon vele, de sajnos az ellenkezőjét váltotta ki belőle és úgy gondolta, hogy ez a sok “okoskodás” őt nem érdekli. Én viszont a beszélgetéssel próbálkoztam és nála ez volt a hatásosabb. Mondtam neki, hogy “Apa, negatív tapasztalatod van, nem szeretnéd tudni a miértjét?”. Arra jöttem rá, hogy sok embernél az sem segít, ha a hozzá legközelebb álló “okoskodik”. Végül az egyik legjobb barátjának szóltam, hogy beszéljen vele, aki elmondta neki, hogy “ez bizony a te sarad és ha ezt nem látod be, akkor nem vagy elég érett, te vagy az apuka, neked kell érettebbnek lenned, nem pedig a lányodnak”. Az embereknek mindig fáj, ha tükröt tartanak eléjük, de ha szereted őt, akkor foggal-körömmel kell küzdeni, hogy nézzen bele abba a tükörbe, mert nem jó, az, amit csinál. És ha azt a tükröt meglátja, akkor van fejlődési lehetőség, ezek lehetnek hónapok, de akár évek is. Nálunk hónapokba telt, de apa bocsánatot kért.
Share